Stephenie Meyer: A burok - Amikor nem tudsz valakit kiverni a fejedből

 

Ó, irgalom atyja, ne hagyj el. A csillámvámpírok után megkaptuk a csilláműrlényeket is.

Bő tizenhárom év késéssel érkeztem a buliba, de mentségemre szóljon, hogy amikor (pár évvel az első magyar megjelenés után) megkaptam ajándékba és el is olvastam Stephenie Meyer regényét, imádtam. Jó, ez nem mentség, de legyen mondjuk az a mentség, hogy azután évekig nem olvastam újra; és ahogy cseperedtem és tisztult, élesedett a világról alkotott képem, így is rájöttem, hogy enyhén szólva is tévedésben voltam, amikor ezt a könyvet jónak találtam. A könyv amúgy 90%-os pontszámon áll a Moly.hu oldalon, szóval innentől kezdődik részemről a széllel szembe köpködés.

Figyelem: végtelen hosszú ekézés következik.

Bookline book haul

Tegnap örömünnep volt a könyvtárban a Holdon, mert megérkezett a legújabb book haul, a Bookline jóvoltából; rekordidő alatt ért ide Magyarországról (3 nap!), a könyvek pedig pont olyan gyönyörűek, amilyenben reménykedtem. Mindegyik már régóta ücsörgött a kívánságlistámon Molyon (a Verazéletre például már nem is tudom, talán három éve vadásztam?), úgyhogy öröm őket végre a polcon látni. Talán a Minou szigete az, amire a legkíváncsibb vagyok az ötből, azután pedig a Pityke és prém, ami egy nagyon aktuális témákkal foglalkozó gyerekkönyv; a Timitom szintén gyerekkönyv, amiről kicsit homályos, de nagyon szép emlékeket őrzök még gyerekkoromból, amikor kölcsönkértem a magyarországi legjobb barátnőmtől egy nyáron. Most már csak pár angol nyelvű könyvet várok a postán, aztán ha azok is megjönnek, teljes lesz a bódottá.

Alessandro Baricco: Novecento - És azt ismeritek, amikor Liszt Ferenc dzsessz-zenésznek állt?

Vannak olyan könyvek, ahol folyton azt érzem, hogy valamiből több vagy kevesebb kellett volna; több odaadás, több precizitás, több nyelvi gazdagság, vagy éppen pont hogy kevesebb szókép, rizsa, körmondat... Értitek. És vannak olyan könyvek, ahol minden szó, betű, ékezet, pontosvessző a helyén van. Ahol két borító között elfér egy egész világ: életek, emberi sorsok, humor, tragédia, barátságok, elválások, még egy leheletnyi történelem is. 

Na de ezt 70 oldalban?! Ahhoz már tehetség kell.

 

Top 5+1 könyves női karakter: Második rész

Kép forrása: Pixabay

Üdv megint a kedvenc könyves női szereplőim listájánál!

Top 5+1 könyves női karakter: Első rész

Kép forrása: Pixabay

Vallomás: manapság nagyon divatos az "erős női karakter" jelzővel dobálózni, de számomra elég sokszor nincs igazi tartalom amögött a szereplő mögött, akire ráaggatják.

Meseország mindenkié - Másokról másképpen, mesével

Hm, hát, nos, szóval, igen. Ez tényleg egy... olvasmány volt.

Jackie Kay: Trombita - Evezés az identitás vizein

Kevés dolog létezik jelenleg, ami olyan heves vitákat tud kiváltani a mi drága jó nyugati társadalmunknak talán mindegyik országában, mint a nemi identitás kérdése. Én részemről szerintem már azzal is állást foglalok, hogy ilyen témájú könyveket olvasok, de azért elmondom: úgy gondolom, hogy mindenkinek szíve joga önmagának lenni, úgy, ahogyan azt igaznak érzi. Egyébként ezt a jelenséget nem a 21. század genderkutatói találták ki unalmas perceikben ott Ámerikában: Japánban például már a hatvanas években született film a magukat "gay boy"-ként azonosító, férfiként bejegyzett, de nőként élő szubkultúra tagjairól (más szavakkal, a Bara no Soretsu egyike a legzseniálisabb filmeknek, amiket valaha celluloidra vetettek); de ha valaki úgy dönt, beleássa magát a témába, találhat még ennél jóval régebbi példákat is. Csak mondom.

Ma már azért bizonyos országok valamivel előbbre vannak ebben a kérdésben, mint voltak mondjuk húsz, harminc éve. De a kilencvenes években például mindenhol elképzelhetetlen lehetett, hogy egy világhírű férfi dzsessztrombitásról, aki a hatvanas-hetvenes években szerzett magának hírnevet, a halála után derüljön ki, hogy a születésekor nőként anyakönyvezték. Igen, ez volt az én rendkívül elegáns balkanyarom ennek a könyvnek a cselekményéhez.

Halloween oldschool módra

Félelmetes Halloweent mindenkinek! Így négy nappal előtte is.

 

Novemberi előretekintő

Tudom, hogy elég frissek vagyunk még itt, de az a helyzet, hogy máris rengeteg tervem van, hová vigyem ezt a könyves blogot. Sok nagyszerű és kevésbé nagyszerű olvasmányom volt idén, és év végéig még mindenképpen lesz egy pár, úgyhogy már tervezgetem is, miről írjak ajánlót, véleményt, esetleg morgolódást. Nem árulom el, pontosan milyen könyveket tervezek még ide hozni, de megmutatom egy részét azoknak, amikre novemberben szeretnék itt sort keríteni.

 

Rabindranáth Tagore: Szerelmi ajándék - Halk szavú ódák Indiából

 

Nem szeretem a szerelmes verseket. Pontosabban nem arról van szó, hogy nem szeretem őket... egyszerűen csak kevés írót ismerek, akinek sikerült olyan köntösbe öltöztetnie a témát, ami engem is megfogott - ami nem banális, szépelgő, túldramatizált vagy erőltetetten jópofás. (Igen, az utolsóval Varró Dánielre gondolok, jöhetnek a rohadt paradicsomok.) Szerény véleményem szerint jó dolog a szerelem, de kicsit túlértékelt; nem azért mondom ezt, mert savanyú a szőlő, hanem mert őszintén úgy gondolom: nincs feltétlenül szükségünk valaki másra ahhoz, hogy egész embernek érezhessük magunkat. Inkább egyedül, mint a rossz emberhez láncolva, ha engem kérdeztek.

Most, hogy ilyen szépen előadtam, miért nem szeretem a szerelmi költészetet, térjünk rá egy kötetnyi szerelmi költészetre, amit nagyon-nagyon szerettem.