Top 5+1 könyves női karakter: Második rész

Kép forrása: Pixabay

Üdv megint a kedvenc könyves női szereplőim listájánál!

Amint említettem az előző részben, most kicsit más környezetbe kerülünk - a szórakoztató irodalomból a klasszikusok közé. Nem azt mondom, hogy az irodalom Nagy Öregjein kívül másoknak nem sikerült emlékezetes nőszereplőket alkotniuk, sőt - de ezekkel a könyvekkel együtt nőttem fel, és a portrék bennük egyszerűen jobban velem maradtak. Mielőtt belevágnánk a top 3-ba, szeretnék viszont megemlíteni még pár, főleg szépirodalmi női karaktert, akik szintén közel állnak hozzám. Akár mindegyikükről tudnék egy külön posztot írni, annyira kedvesek, határozottak, szarkasztikusak, intelligensek, vagy éppen rejtélyesek, félelmetesek, esendők - de helyhiány miatt nem teszem, meg azért sem, mert ezek közül nem mindegyik könyvet olvastam mostanában, és hangulatokra, régi benyomásokra nem lehet értékelést építeni. De azért olvassátok őket is, és szeressétek.

• Sarah Woodruff (John Fowles: A francia hadnagy szeretője)
• Catherine Morland (Jane Austen: A klastrom titka)
• Encsy Eszter (Szabó Magda: Az őz)
• Miss Marple (Agatha Christie: Miss Marple-sorozat)
• Esther Greenwood (Sylvia Plath: Az üvegbura)
• Annie Wilkes (Stephen King: Tortúra)
• Beatrice (Shakespeare: Sok hűhó semmiért)
• Antigoné (Szophoklész: Antigoné)
• A hölgy (Rene Denfeld: Az elvarázsoltak)
• Eleanor (Shirley Jackson: Hill House szelleme)
  

 És most jöhet a top 3.

3. Éowyn (J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura)

Kép forrása: Pixabay

Először is egy vallomás: ti engem ezen a blogon nem fogtok többet a Gyűrűk Uráról beszélni hallani, mert én a magyar fordítást nem és nem. Megértem, hogy lokalizáció, többet számít a lényeg megragadása, mint a tükörfordítás, de amit eddig láttam a szereplők átírásából, attól sikítva menekültem az angol nyelvű Tolkien-életmű gyűjteményem közé (miért lett Merryből Trufa?! Miéééééééééért?). Viszont nevek ide vagy oda, ezek a szereplők örökzöldek, és ha nem is Éowyn az egyes számú kedvencem (Boromir az, nem röhög), őt tartom a Tolkien-verzum legjobban megírt női szereplőjének, ami részemről nagy szó. Lehet azzal dobálózni, hogy Tolkien nem értett a női karakterekhez, és Éowynt leszámítva csak egydimenziós másodhegedűsöket írt, de én csak két szót mondok: Lúthien Tinúviel. Vagy egek, Galadriel, Varda, Melian, értitek - a Szilmarilok tényleg előbbre van ebből a szempontból, de Középfölde nem csak egy történetből áll. Éowyn viszont a kedvencem, mert nem csak egy csatára kész és képes, elszánt, gerinces nő egy olyan világban, ahol senki sem várja el tőle, hogy harcoljon, és aki mégis egy elképesztő hőstettet hajt végre - de a jellemfejlődése is szép ívű, kerek egészet alkot, gyönyörű lezárással. Nem akarok belemenni, hogy szerintem miért tartom olyan tökéletesnek a pályát, amit Éowyn leír ezekben a könyvekben, mert akkor elő kéne vennem az egész Gyűrűk Ura mondanivalóját spoilerestől, mindenestől... De szeretjük, na.

2. Lizzie Bennet (Jane Austen: Büszkeség és balítélet)

Kép forrása: Pixabay

A kedvenc klasszikusom valaha, legalább tizenkétszer kiolvastam, kívülről tudom az összes cselekményelemet, mosolyogtató párbeszédet, jellemfejlődést, és egyszerűen nem tudom megunni. Nem akarok azzal vagdalkozni, hogy aki nem szereti, mert sótlannak tartja Jane Austen humorát, finom, szatirikusba hajló társadalomkritikáját, halk írásmódját, az egészen egyszerűen nem érti, de... De. Rá kell hangolódni, észre kell venni a kritikus tekintetet a kínosan udvarias párbeszédek és kesztyűs bálok mögött, és akkor olyan pontos, éleslátó karakterrajzokat kezdünk látni, hogy attól a magamfajta amatőr írónak kinyílik a jegyzetfüzet a zsebében. Nem állítom, hogy az austeni életmű minden darabja zseniális (a Mansfield Parkkal például nem bánnám, ha Holt lelkek-kéziratosat játszott volna - kíváncsi vagyok, ez mennyire volt lila poén); de Austen kisasszonynak valami félelmetes érzéke volt a korabeli rangosabb társadalmi osztály ábrázolásához, a problémáik, jellemhibáik megragadásához.

Lizzie Bennet pedig számomra ennek a legtökéletesebb példája, ha nem is a legérettebb (az Anne Elliot lenne): egy intelligens, eleven, kellemesen szarkasztikus fiatal nő, aki két lábbal áll a földön, senkit nem kímél a humorával, sem a józan eszével, éleslátásával, és megvan az a társadalmi helyzete és neveltetése, hogy lássa az őt körülvevő emberek hibáit. Csak épp azt nem látja, hogy az éleslátó szarkazmusnak is megvan az a pontja, ahol egyszerűen ítélkezésbe csap át - és ahhoz, hogy megtalálja a helyét a világban, Lizzie-nek meg kell ezt tanulnia. Szeretem az olyan női karaktereket, akik nem csak átmennek A-ból B-be egy regényben, hanem tanulnak, változnak, teljesebbé válnak, és Lizzie jellemfejlődése a mai napig az egyik legszebben megírt, amit olvastam. A romantikus szálnak pedig egyszer majd szánok egy külön bejegyzést, mert az meg a másik legszebben megírt.

1. Jane Eyre (Charlotte Brontë: Jane Eyre)

Kép forrása: Pixabay

Jane Eyre a klasszikus angolszász irodalmi kánon legjobban megformált női karaktere. Pont. Lehet velem erről vitázni, de meggyőzni nem fogtok - két Jane Eyre-kiadásom is van itthon, elég méretesek, és nem félek őket használni. Nem állítom, hogy ez a könyv hibátlan (a romantikus szálban kicsit, fogalmazzunk úgy, majd' kiszúrja a szememet az a 20 év korkülönbség, és a mentális betegséget is kezelhetné elegánsabban), de az atmoszféra, cselekményvezetés, társadalomkritika a mai napig üt. És Jane karaktere - ha lehetne, feleségül venném.

Mert itt van nekünk ez a tüzes, indulatos, ellentmondásos kislány, aki már az első jelenetében szakít a viktoriánus kor bűbájos, eleven, engedelmes kis angyalka-szerű gyerekideáljával: harcol a lelki terror ellen, lázad, amikor igazságtalanságot lát, elítéli a képmutatást, a felnőttek arcába vágja, hogy rosszul bánnak vele. És aztán ebből a kis forgószélből egy csendes, fegyelmezett, de ragyogóan intelligens, önálló, öntudatos, talpraesett fiatal nő lesz, sziklaszilárd tartással és önbecsüléssel, aki nem hajlandó alávetni magát annak az elképzelésnek, hogy a nők kevesebbre érdemesek vagy hivatottak, mint a férfiak. Nagyon sok kortárs románc született mostanában, ahol a női főszereplőt csak zsinóron rángatja a cselekmény vagy a férfi főhős, és az ilyesmit mindig fáj látni, amikor Charlotte Brontë már a 19. században leszámolt ezzel a nőtípussal. (Nem azt mondom, hogy nem lehet ezt jól megírni, de akkor kapok hülyét olvasás közben, ha a gerinctelenség nincs jellemhibának beállítva, hanem azért van, hogy a domináns férfi karakter még jobban irányítsa a főszereplőt. De szexin, persze. Jaj.) Kevés női főhősnek szurkoltam annyira, mint Jane-nek még a nem is tudom, hányadik újraolvasáskor is - pedig nem kell őt félteni. Akármennyire igazságtalan is a világ, Jane megtalálja benne a helyét.

Íme, ez lenne a kedvenc, magyarul is olvasható könyves női szereplőim listája. Tényleg sok fantasztikus könyvet kellett kihagynom a nyelvterület miatt, de nem érzem úgy, hogy ferdítenék ezzel a listával: minden könyv, amit itt felsoroltam, már hosszú ideje velem tart, és sokszor újraolvasós, nagy becsben tartott. Lesz még a jövőben szó ilyen témákról a blogon - lehet, hogy egyszer írok egy listát férfi karakterekkel is -, de addig is remélem, sikerült a kedvenceim iránti rajongásomból átadni egy kicsit ezekben a bejegyzésekben. Pontszám ma nincs, ezek mind 11 pontosak nálam; de jó olvasást, női írókkal, szereplőkkel kalandozást nektek is.