Év végi top 10 - A legjobb könyvek, amiket idén magyarul olvastam

Boldog Karácsonyt mindenkinek! (Még egyszer.)

Kép forrása: Pixabay

 

Közeleg az év vége, én meg sok-sok olvasással vagyok adós magamnak, de bízom benne, hogy a következő év jobb lesz számomra könyves szempontból. Az idei olvasásaim meghaladták az 50 könyvet és a 20000 oldalt; jövőre 100 könyv a cél, és ha nem fulladok ki teljesen év végéig, 30000 oldal. Nem lehetetlen, csak egy kicsit rá kell gyúrni. Addig pedig, amíg új erővel láthatok neki a 2022-es olvasmányaimnak, szeretnék írni egy kis összegzést az idei évemről.

Idén 77 könyvet olvastam el, ebből 42 magyarul volt, azaz idén kevesebbet olvastam angolul, mint szoktam. Ez egyrészt jó, mert annyival több blogolnivalót adott; másrészt viszont sok mindenről maradtam le, úgy érzem, ezért jövőre megpróbálok kiegyensúlyozottabb lenni. Az idén olvasott összes könyvem toplistájának így is legalább a fele angolul lenne, ezért most a kedvenc magyar nyelvű könyveimről fogok beszámolni, a blog témájához híven.

Íme még egy book haul

Üdv megint!

Tudom, csend volt mostanában a blogon, amiről egyrészt az Élet Dolgai tehetnek, másrészt meg az, hogy kissé alábbhagyott az olvasási kedvem - egyszerűen szünetet kellett tartanom a rengeteg könyv után, amivel az elmúlt két-három hónapban megismerkedtem. Arról nem is beszélve, hogy várnom kellett az oltási igazolványomra, így a könyvvásárlás elmaradt egy darabig (az online rendelésről meg tudjuk, hogy nem ugyanaz a hangulata). Tegnap és tegnapelőtt viszont végre beszabadultam a könyvesboltokba, és szabadjára engedtem a vásárlási kedvemet. Tulajdonképpen próbáltam kicsit spórolni, de annyi fantasztikus új megjelenést láttam a polcokon, meg régebbi könyveket a kedvenc antikváriumomban, hogy végül valamivel több könyvvel távoztam, mint amire számítottam. Innentől már tényleg marad nekem a könyvtárazás, de ezekkel a gyönyörűségekkel megleszünk egy darabig.

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten - Kalandos kisasszonyos krimi

 

Nehéz feladat vár ma rám, feleim... Már megint le kell húznom egy könyvet, amit mindenki imád.

 

Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra - Baráti gyanúk titkainak árnyékában

 

Kevés rosszabb érzés van annál egy könyvmolynak, mint csalódni egy nagyon várt könyvben.

 

Lovas Nagy Anna: Verazélet - Egy könyv, ami nem szivárványszínű

Van az úgy, hogy az ember próbál megszeretni egy regényt, de a regény makacsul ellenáll neki.

Stephenie Meyer: A burok - Amikor nem tudsz valakit kiverni a fejedből

 

Ó, irgalom atyja, ne hagyj el. A csillámvámpírok után megkaptuk a csilláműrlényeket is.

Bő tizenhárom év késéssel érkeztem a buliba, de mentségemre szóljon, hogy amikor (pár évvel az első magyar megjelenés után) megkaptam ajándékba és el is olvastam Stephenie Meyer regényét, imádtam. Jó, ez nem mentség, de legyen mondjuk az a mentség, hogy azután évekig nem olvastam újra; és ahogy cseperedtem és tisztult, élesedett a világról alkotott képem, így is rájöttem, hogy enyhén szólva is tévedésben voltam, amikor ezt a könyvet jónak találtam. A könyv amúgy 90%-os pontszámon áll a Moly.hu oldalon, szóval innentől kezdődik részemről a széllel szembe köpködés.

Figyelem: végtelen hosszú ekézés következik.

Jackie Kay: Trombita - Evezés az identitás vizein

Kevés dolog létezik jelenleg, ami olyan heves vitákat tud kiváltani a mi drága jó nyugati társadalmunknak talán mindegyik országában, mint a nemi identitás kérdése. Én részemről szerintem már azzal is állást foglalok, hogy ilyen témájú könyveket olvasok, de azért elmondom: úgy gondolom, hogy mindenkinek szíve joga önmagának lenni, úgy, ahogyan azt igaznak érzi. Egyébként ezt a jelenséget nem a 21. század genderkutatói találták ki unalmas perceikben ott Ámerikában: Japánban például már a hatvanas években született film a magukat "gay boy"-ként azonosító, férfiként bejegyzett, de nőként élő szubkultúra tagjairól (más szavakkal, a Bara no Soretsu egyike a legzseniálisabb filmeknek, amiket valaha celluloidra vetettek); de ha valaki úgy dönt, beleássa magát a témába, találhat még ennél jóval régebbi példákat is. Csak mondom.

Ma már azért bizonyos országok valamivel előbbre vannak ebben a kérdésben, mint voltak mondjuk húsz, harminc éve. De a kilencvenes években például mindenhol elképzelhetetlen lehetett, hogy egy világhírű férfi dzsessztrombitásról, aki a hatvanas-hetvenes években szerzett magának hírnevet, a halála után derüljön ki, hogy a születésekor nőként anyakönyvezték. Igen, ez volt az én rendkívül elegáns balkanyarom ennek a könyvnek a cselekményéhez.

Dunajcsik Mátyás: Víziváros - Budapest vízitündérei

 

Ritka az számomra, hogy egy könyv ennyire elvarázsoljon.

Az idei évem egyik legerősebb olvasmánya Italo Calvino Láthatatlan városok című könyve volt; és azért hozok fel egy teljesen más könyvet ahelyett, hogy a Vízivárossal kezdeném, mert Dunajcsik Mátyás könyve nem csak egy részletében játszik rá erre a műre, ahogy azt a tartalomjegyzék mutatja - konkrétan olyan érzésem volt, hogy így nézne ki a Láthatatlan városok szerelmi történetként. Igen, a Víziváros szerelmi történet egy bölcsész és egy francia lány között, irodalmi párhuzamokkal és budapesti kultúrtörténeti, építészeti, urbanisztikai monológokkal, fantáziával, mesével meghintve, prózai társadalmi realitások talajáról a költőiség egébe szárnyalva. Szóval pontosan az a fajta könyv, amit az ember vagy felhördülve félredob, mert ennyire lilát én aztán nem, vagy alámerül a sorokban, és még a levegővételről is megfeledkezik. Nálam az utóbbi volt, de még mennyire.