Íme még egy book haul

Üdv megint!

Tudom, csend volt mostanában a blogon, amiről egyrészt az Élet Dolgai tehetnek, másrészt meg az, hogy kissé alábbhagyott az olvasási kedvem - egyszerűen szünetet kellett tartanom a rengeteg könyv után, amivel az elmúlt két-három hónapban megismerkedtem. Arról nem is beszélve, hogy várnom kellett az oltási igazolványomra, így a könyvvásárlás elmaradt egy darabig (az online rendelésről meg tudjuk, hogy nem ugyanaz a hangulata). Tegnap és tegnapelőtt viszont végre beszabadultam a könyvesboltokba, és szabadjára engedtem a vásárlási kedvemet. Tulajdonképpen próbáltam kicsit spórolni, de annyi fantasztikus új megjelenést láttam a polcokon, meg régebbi könyveket a kedvenc antikváriumomban, hogy végül valamivel több könyvvel távoztam, mint amire számítottam. Innentől már tényleg marad nekem a könyvtárazás, de ezekkel a gyönyörűségekkel megleszünk egy darabig.

György Alida: Hármasszabály - Egy felnőtt világ gyerekszemmel

Gondban vagyok, minek nevezzem György Alida első kötetét. Mármint túl azon, hogy nagyon ütős bemutatkozás.

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten - Kalandos kisasszonyos krimi

 

Nehéz feladat vár ma rám, feleim... Már megint le kell húznom egy könyvet, amit mindenki imád.

 

Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra - Baráti gyanúk titkainak árnyékában

 

Kevés rosszabb érzés van annál egy könyvmolynak, mint csalódni egy nagyon várt könyvben.

 

Lovas Nagy Anna: Verazélet - Egy könyv, ami nem szivárványszínű

Van az úgy, hogy az ember próbál megszeretni egy regényt, de a regény makacsul ellenáll neki.

Meseország mindenkié - Másokról másképpen, mesével

Hm, hát, nos, szóval, igen. Ez tényleg egy... olvasmány volt.

Dunajcsik Mátyás: Víziváros - Budapest vízitündérei

 

Ritka az számomra, hogy egy könyv ennyire elvarázsoljon.

Az idei évem egyik legerősebb olvasmánya Italo Calvino Láthatatlan városok című könyve volt; és azért hozok fel egy teljesen más könyvet ahelyett, hogy a Vízivárossal kezdeném, mert Dunajcsik Mátyás könyve nem csak egy részletében játszik rá erre a műre, ahogy azt a tartalomjegyzék mutatja - konkrétan olyan érzésem volt, hogy így nézne ki a Láthatatlan városok szerelmi történetként. Igen, a Víziváros szerelmi történet egy bölcsész és egy francia lány között, irodalmi párhuzamokkal és budapesti kultúrtörténeti, építészeti, urbanisztikai monológokkal, fantáziával, mesével meghintve, prózai társadalmi realitások talajáról a költőiség egébe szárnyalva. Szóval pontosan az a fajta könyv, amit az ember vagy felhördülve félredob, mert ennyire lilát én aztán nem, vagy alámerül a sorokban, és még a levegővételről is megfeledkezik. Nálam az utóbbi volt, de még mennyire.