Boldog Karácsonyt mindenkinek! (Még egyszer.)
 |
| Kép forrása: Pixabay |
Közeleg az év vége, én meg sok-sok olvasással vagyok adós magamnak, de bízom benne, hogy a következő év jobb lesz számomra könyves szempontból. Az idei olvasásaim meghaladták az 50 könyvet és a 20000 oldalt; jövőre 100 könyv a cél, és ha nem fulladok ki teljesen év végéig, 30000 oldal. Nem lehetetlen, csak egy kicsit rá kell gyúrni. Addig pedig, amíg új erővel láthatok neki a 2022-es olvasmányaimnak, szeretnék írni egy kis összegzést az idei évemről.
Idén 77 könyvet olvastam el, ebből 42 magyarul volt, azaz idén kevesebbet olvastam angolul, mint szoktam. Ez egyrészt jó, mert annyival több blogolnivalót adott; másrészt viszont sok mindenről maradtam le, úgy érzem, ezért jövőre megpróbálok kiegyensúlyozottabb lenni. Az idén olvasott összes könyvem toplistájának így is legalább a fele angolul lenne, ezért most a kedvenc magyar nyelvű könyveimről fogok beszámolni, a blog témájához híven.
...és a második adag.
Következzen a rangsor.
10. Farkas Balázs: Lu purpu
Nem tagadom, hogy mindig nagyon szerettem a fúziós irodalmat, a szépirodalom vegyítését krimivel, fantasyvel, sci-fivel; de olyat, hogy valaki horrort keverjen bele ilyen mesteri kézzel, nem sokat láttam. Talán még Shirley Jacksont tudnám megemlíteni mint a magasabb színvonalú horror képviselőjét, de hozzánk sajnos kevés műve jutott el, és azok is méltatlanul alulértékeltek a hazai piacon. Magyar szépirodalmi horror pedig effektíve nem létezett, amíg be nem robbant a köztudatba ez a kisregény.
Az alapötlet végtelenül egyszerű, és számomra végtelenül ellenszenves: fiatalok Olaszországban, buli, drog. De már a kezdetektől lapul ebben a szövegben valami lappangó feszültség, bizonytalanság, csak annyi, hogy az olvasóban elültesse az enyhe félelem magvát. Aztán lassan, fokozatosan elcsúsznak a dolgok, nyúlkál, tekereg a polipcsápokkal kinyúló iszonyat, és egyre jobban a történet hatása alá kerül az ember - amíg már ő is lesni kezdi, nem mozog-e valami a szeme sarkában, aminek nem kéne ott lennie. Friss szöveg, egyedi a Lu purpu; nagyon magasra teszi azt a bizonyos lécet, aztán helyből meg is ugorja, én meg csak néztem leesett állal. Erre csak kevesen képesek.
9. Lovas Nagy Anna: Verazélet
Habár ezt a könyvet kevesebbre értékeltem Molyon, mint a listán az előzőt, mégis közelebb áll hozzám. Itt, a blogon már kifejtettem, mit tartok ez a regény erősségeinek és gyengeségeinek; de az intenzív érzelmi világ, a lírai, gyöngyöző monológ-szöveg, meg persze az LMBTQ téma nagyon különleges olvasmányélménnyé tették számomra. Egy elkeserítő, arcul ütő, mégis végtelenül finom és precíz regény, amit a rengeteg tragédia és trauma néha kissé valószínűtlenné tett számomra, mégis látom benne a biztos írói kezet, a tökélyre csiszolt mondatokat. Nem ajánlom mindenkinek, de akinek igen, annak nagyon.
8. Alessandro Baricco: Novecento
Ez számomra a legszebb szöveg, amit zenéről valaha írtak.
7. András László: Egy medvekutató feljegyzései
András László debüt-regénye igazi kultikus olvasmánynak számít magyar körökben, és a maga kategóriájában tényleg egyedi egy darab, ami a tanácstalan fejvakarástól a hangos lelkendezésig bármiféle reakciót kiválthat az olvasóból. Egy görbe, kissé irreális univerzum, ahol a valószínű medve és a létező medve egyformán fontosak, a bürokrácia mindenható, a szerelem szinte bizarr. A meghökkentő fejtegetések, furcsaságok gyűjteménye ez a regény, homályos, megfoghatatlan, mégis szilárd belső logikája van, már-már szatirikus felhangokkal. Kissé olyan érzés olvasni, mint egy kísérleti filmet nézni - még szép, hogy imádtam.
6. Italo Calvino: Láthatatlan városok
Van nekem egy nagyon kedves ausztrál barátnőm, aki már nagyon régóta nyüstölt, hogy olvassam el ezt a könyvet, és azóta is áldom a nevét, amióta tényleg kézbe vettem. Álomszerű, szürreális, varázslatos, gazdag képi világú... Történet? Nem is tudom. Calvino műve filozofikus beszélgetések sorozata Kublaj kán és Marco Polo között, ahol a vándor városokról beszél az uralkodónak; létezőkről és nem létezőkről, gazdag és szegény, szép és csúnya, érthető és érthetetlen helyekről. Lehet ezt a kötetet boncolgatni, értelmezni az emberi tapasztalat tükrében, vagy lehet egyszerűen érezni, hagyni, hogy sodorjon a mese; lehet prózaversnek és egyperces novellák sorozatának is tekinteni. Akárcsak a Medvekutató, megfoghatatlan és titokzatos szöveg, mégis elképesztő erővel bír. Aki szeret kalandozni az irodalomban, a hagyományos próza határain túlra, és valamivel gazdagabban visszatérni onnan, az jobb helyen nem is kezdhetné.
5. Jackie Kay: Trombita
Itt már írtam róla, úgy érzem, többet nem tudnék hozzátenni ahhoz az értékelésemhez. Csak ismételni tudom a bejegyzésem utolsó sorát: olvassátok. Érdemes.
4. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Szeretném leszögezni, hogy aki Jókait a jelenlétemben unalmasnak meri nevezni, azt párbajra hívom. Ez a regény egy elképesztő erejű, sodró nagyeposz, olyan karizmatikus hősökkel, amilyeneket (szerintem!) azóta sem sok magyar írónak sikerült felülmúlnia, vagy egyáltalán elérnie erre a szintre - és itt a női karakterekről is beszélek, sőt. Nem először olvastam el a Kőszívű ember fiait, de idén először sírtam el magam rajta, vagy nevettem szipogva a finom, ízes humoron, ami olyan mesterien van vegyítve a drámai fordulatok, véres csaták, megrázó haláljelenetek közé. Persze, tősgyökeres romantika az egész, amit talán nehéz lehet komolyan venni, ha csak egy szinopszist olvas róla az ember, de maguk a sorok megfognak, nem eresztenek. Ebben a könyvben bármi megtörténhet, és meg is történik - ettől olyan gyönyörű.
3. Ottlik Géza: Iskola a határon
Vannak számomra olyan szövegek, amikhez fel kellett nőnöm ahhoz, hogy igazán értékelni tudjam őket. Ezt a könyvet is csak másodszori olvasásra értettem meg, ha megértettem egyáltalán; de felkavart a kegyetlenségével, elbűvölt a szépségével, megragadott a sziklaszilárd érzelmi világával. Nyers, hűvös, mégis felemelő regény, kristálytiszta prózával elmesélve, ami egy váratlanul gyönyörű pillanatot és a legkeserűbb megpróbáltatásokat ugyanúgy meg tudja ragadni. Nem adnám iskolások kezébe, ahogyan az enyémbe került akkor, amikor először olvastam - de bárki máséba igen.
2. Dunajcsik Mátyás: Víziváros
A blogom első értékelése volt ez a könyv, amit még mindig az évem egyik legjobbjának tartok, egy sodró, barokk szerelmes levél Budapest városához, fantáziával, igazi hozzáértéssel megalkotva, kultúrával és misztikumba átmenő mini-novellákkal meghintve. Nem tettem a listám tetejére, pedig szerettem volna, de objektív szemmel látom benne a hibákat; mégis lehetetlen számomra bármi mást tenni ezzel a könyvvel, mint a végletekig elfogultan, nagyon-nagyon szeretni.
1. Mathias Énard: Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról
Most majdnem írtam ide egy jó barokk körmondatot arról, hogy melyik könyveket hogyan kéne keresztezni mivel, ha a Mesélj...-t akarja összehozni valaki, de úgy érzem, az igazságtalan lenne vele szemben - Énard regényét csak önmagában érdemes értékelni. Maga a cselekmény: egy rövid, keserédes epizód Michelangelo életéből, amit Konstantinápolyban töltött, egy álom, ami talán megtörtént, talán nem. De mindez olyan tiszta szépségű, fűszeresen illatos, halk szavú mondatokkal van elmesélve, amivel még soha nem találkoztam. Minden szó a helyén van, minden sor pontosan eleget mond szerelemről, barátságról, csendes vágyakozásról - és abba a befejezésbe belesajdult a szívem. Egy igazi mestermű, Kelet és Nyugat találkozása, történelem és fantázia keveréke, csodaszép színekkel kikeverve egy művészi író palettáján. Év elején olvastam el ezt a könyvet, mégis az egész év olvasmányélménye maradt számomra.
Íme tehát az éves toplistám - legrosszabb könyves listát nem fogtok látni, mert igazságtalannak érezném, de lesz még itt értékelés és vélemény is a közeljövőben. Az év utolsó napjait valószínűleg írással fogom tölteni, így lehet, hogy kevesebbet hallotok majd rólam; de ezentúl is itt leszek majd, könyvekről kiabálva, jókról és rosszakról. Bevallom, egy nagyon furcsa évet zárok, de remek olvasmányokban nem volt hiány; és ahogy mondani szokás, már látom az alagutat a fény végén. Jobb jövő évet, békés és szép évzáró napokat kívánok nektek. Találkozunk a könyvtárban a Holdon, 2022-ben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése