Tudom, csend volt mostanában a blogon, amiről egyrészt az Élet Dolgai tehetnek, másrészt meg az, hogy kissé alábbhagyott az olvasási kedvem - egyszerűen szünetet kellett tartanom a rengeteg könyv után, amivel az elmúlt két-három hónapban megismerkedtem. Arról nem is beszélve, hogy várnom kellett az oltási igazolványomra, így a könyvvásárlás elmaradt egy darabig (az online rendelésről meg tudjuk, hogy nem ugyanaz a hangulata). Tegnap és tegnapelőtt viszont végre beszabadultam a könyvesboltokba, és szabadjára engedtem a vásárlási kedvemet. Tulajdonképpen próbáltam kicsit spórolni, de annyi fantasztikus új megjelenést láttam a polcokon, meg régebbi könyveket a kedvenc antikváriumomban, hogy végül valamivel több könyvvel távoztam, mint amire számítottam. Innentől már tényleg marad nekem a könyvtárazás, de ezekkel a gyönyörűségekkel megleszünk egy darabig.
Bevallom: ezek a könyvek közül csak egy volt nálam kívánságlistás, az pedig az Élet eladó. Nem olvastam még bele Misima Jukio könyveibe, pedig az egyik, ami magyarul Véres naplemente címen jelent meg, angol nyelven már évek óta türelmesen várakozik a könyvespolcomon. Azt viszont eddig is tudtam, hogy Misima nagyon érdekes, ellentmondásos személyisége volt a japán kulturális életnek (olvassatok utána, nem semmi életútja volt); azonkívül pár hónapja megnéztem a Black Lizard című zseniális japán filmes agymenést, amit Edogava Rampo történeteiből adaptáltak, Misima forgatókönyve alapján. A filmben egy zseniális detektív üldöz egy gyönyörű, emberrablással fenyegetőző ékszertolvajt, közben meg úgy flörtölnek, mint a veszedelem. És az ékszertolvajt egy férfi alakítja, de, hogy egy Letterboxd értékelést idézzek, másfél órán át ő a világ legszebb nője. Misima is cameózik benne egy szobor formájában, akit az említett ékszertolvaj megcsókol, és... ne kérdezzétek, mert nem tudom, de imádtam ezt a filmet. Az Élet eladó című regény pedig egy idei kiadás, amit már nagyon vártam, hogy megkaparintsam - már csak azért is, mert a fülszöveg Tarantino műveihez hasonló abszurd, feketén humoros utazást ígér nekünk. Engem megvett kilóra. Remélem, a könyv is azt teszi majd.
További örömóda szól a Sárbogárdi Jolán - A test angyala című remekműnek. Alapból nem vagyok egy kifejezett Parti Nagy Lajos-rajongó A fagyott kutya lába című novelláskötete alapján, de tudom értékelni az írásai lendületét, bizarr logikáját, nyelvezetét. "Csattan a fejhús." A Test angyalát pont idén olvastam el, nem vágytam nagyon-nagyon egy saját példányra, mert a Digitális Irodalmi Akadémiának is megvan, de egy annyira csodálatos, asztalt lefejelős könyv ez, hogy végül nem tudtam ellenállni neki - avagy egy romantikus regény, amin az olvasó tényleg telesírja a zsebkendőjét, de a röhögéstől. Nemsokára hosszabban is értékelem majd, mert érdemes.
A másik három szerzeményről csak annyit, hogy ha nem is kívánságlistásak, de mindenképpen várósak voltak nálam. Ngũgĩ wa Thiong'o egy kenyai szerző, akinek az angolul megjelent Wizard of the Crow című mágikus-realista nagyregényét már rég kinéztem magamnak. Sajnos magyarul nem sok műve jelent meg, de ha már a kezembe került egy, ráadásul leárazva, mindenképp szeretném elolvasni. A Melchior, a patikárius sorozat első kötetéről csak annyit tudok, hogy egy nem hibátlan, de nagyon hangulatos történelmi krimi, én pedig a... tudjátok, melyik legutóbbi történelmi krimi-élményem óta szeretnék olyat olvasni ebben a műfajban, ami tényleg megragad. A középkori környezet szerintem nagyon izgalmas körítés egy rejtély számára (igen, tudjuk, A rózsa neve, majd oda is eljutok egyszer); hogy engem mennyire fog lenyűgözni ez a könyv, az még kérdéses, de szeretnék adni neki egy esélyt. Papp-Zakor Ilka pedig már régóta állandó jelenlét a várólistámon; szeretem a bizarr, szürreálba hajló történeteket, a novelláiról rengeteg jót hallottam már, az első regényéről szintén, tehát nem is volt kérdéses, hogy elolvasom-e. Már az első mondatától lett egy olyan érzésem, hogy jóban leszek ezzel a könyvvel. Remélem, ez az érzés végig kitart majd.
Egyelőre ennyivel jelentkezem, de várjatok, közelg' az új értékelés - ha már megvan a Test angyala, nem fogom elmulasztani az esélyt, hogy a kedvenc idézeteimmel bombázzalak titeket belőle. Hogy azután melyik új szerzeményemről tudok majd írni, még kétséges, de nem fogom a blogot parlagon hagyni, főleg ha ennyi nagyszerű könyvet sikerült beszereznem idén. A többi meg a jövő zenéje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése