2021. december 4., szombat

Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán - A test angyala - Ennél soha rosszabbat esős napokra

 

Szögezzük le: a romantikus irodalom nem igazán a szívem csücske. Egyrészt azért, mert bármennyire is igyekszem félretenni a szemforgató cinizmust, valahogy nagyon nehéz megtalálnom azokat a szerelmi szálakat, amik igazán megérintenek, ezeknek a nagy része pedig nem konkrétan romantikus, hanem inkább más műfajú könyvekben talált rám. Másrészt meg legendás a tehetségem ahhoz, hogy ezek helyett a romantikus irodalom mocsárgőzös bugyraiba szálljak alá, tök véletlenül. Az írói csoportommal rendszeresen ülünk össze rossz könyveken röhögni, amiket találok, és habár címeket nem mondok (nem akarok megbántani senkit), hadd illusztráljam az általános színvonalat így: az egyik könyv főszereplőjét közösen elneveztük Tengeri Uborkának, mert a valódi neve Anemone volt. A 19. századi Angliában. Igen, tényleg.

Szóval ha egy olyan szerelmi történetről van szó, ami szándékosan igen-igen rossz, hát azt a könyvet nekem írták, feleim.

Parti Nagy Lajos nem a kedvenc magyar szépirodalmárom, de ezzel a könyvvel elnyerte örök tiszteletemet. A test angyala című művében, amit elegánsan csak habszódiának nevez, Parti Nagy a fiktív szerző, Sárbogárdi Jolán bőrébe bújik, hogy elmeséljen egy szenvedélyes szerelmi történetet. Akkora a szenvedély az író meg a szereplők részéről is, hogy a magyar helyesírás, nyelvhasználat, stilisztika szabályai ívben repülnek ki az ablakon, mindenféle cselekményvezetési logikától követve; a végeredmény pedig egy rózsaszín szirupban tocsogó, vastagon cukorhabos felhőtlen agymenés, amin az olvasó a röhögésnek különböző fokozatait abszolválhatja humorérzéktől függően, a halk kuncogástól a "Jaj, a rekeszizmom" szintűig. Közlöm: innentől mindenféle szemet kifolyató stilisztikai hiba, amivel megírom ezt az értékelést, csak a regénynek adott szerény homage.

"Éjszaka Edina úgy hánykódott zavaros álmai tengerén, mint egy törékeny sajka, melynek pizsamája hol hideg, hol meleg volt a számára, de nem megfelelő."

(31. oldal, Magvető kiadó)

Margittay Edina egy 18,5 éves szőke, csinos, sőt feltűnően szép leányzó, aki kisportolt léptekkel járkál, kedvesen és tartalmasan társalog a főnökével, és amikor meglátja élete első látásra szerelmét a munkahelyi ebédlőben, a hirtelen, ámde megilletődöttségtől lefújja a porcukrot a "lekváros" táskájáról. Az említett élete szerelme a fiatal, mindössze 30 éves tévérendező, Balajthy Dénes, aki összehangoltan mozog, dallamosan és szolidan, ámde férfiasan kopog az ajtón, és Beethoweni döngésű férfiléptekkel lép be a cukrászdákba. Ámde sok-sok viszontagságnak kell eltelnie, amíg a két fiatal egymásra találhat!!! Szerencsére segítségükre van ebben Edina hűséges barátnője, Kótay Mercedes avagy Maci, Edina főnöke, DR. Havas Tamás Marketing-Manager, a két barátnő szerető családja, valamint a jól csengő nevű Oromkövy-Sík és Beléndy doktorok, akinek "cinkos" ügyeskedése sietteti a "boldog" végkifejletet. Mert mondanom sem kell, hogy happy az az end!!...

Na jó, álljunk vissza rendes magyarra, mert ez már nekem fáj. Meg amúgy sem tudom olyan stílusosan művelni, mint Parti Nagy. Szóval igen, ez a könyv paródia a javából: a legrosszabb, legszemforgatósabb, magamfajta vén cinikusoknak évekre szóló röhögnivalót adó romantikus irodalom művészi szintre emelt kifigurázása. (Itt adná magát egy "sirodalom" poén, de azért jó humorérzékű körökben akasztás jár.) Van itt minden, mi szem-szájnak ingere: helyesírási mélyrepülés, lehetetlen élethelyzetek, magas melodráma (a torkomon akadt a vacsora, amikor Dénes a kórházi ágyán közölte Edinával, hogy sokat gondolt rá, miközben épp lefelé esett egy daruról), elfuserált szófordulatok...

"Nem szeretnék 'bunkó', illetve porcelánbolt lenni..."

(71. oldal, Magvető kiadó)

...mély fájdalmat okozó "humor", és természetesen akkora szirupos rózsaszín nyáltenger, hogy ezt a könyvet felmosóvödörrel együtt kéne árulni (ennek amúgy meglenne az az előnye is, hogy az olvasó egyúttal feltörölheti a röhögéstől elpotyogtatott könnyeit). Egy írókörös ismerősöm azt mondta egyszer, hogy a jó paródia a szenvedélyből jön, abból, amikor vagy nagyon szeretsz, vagy nagyon nem szeretsz valamit, a lusta paródiák pedig ennek a hiányából. Na most én nem tudom, hogy Parti Nagy Lajos eltökélt rajongója a veretesen rossz romantikus könyveknek, vagy elszántan utálja az összeset (vagy egyszerűen csak túl sok szabadideje volt egy nap); de bármelyik is legyen, csak köszönetet tudok mondani azért, hogy ilyen elegáns, habkönnyű agyzsibbasztás született belőle. Fogyasszátok egészséggel, de tartsátok kéznél a felmosót - és ne felejtsétek, ne legyen belőletek se porcelánbolt!!!

Pontszám: 9/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése